Első napom!

7:40! Azthiszem cserben hagyott az òrám. Ezt az is bizonyítja, hogy anya eszeveszettül rohant fel a lépcsön majd feltépte a szobám ajtaját és berohant.
-Azonnal kelljfel, elkésel az első napodon! - rikácsolta majd vissza szaladt a konyhába.
Mire feleszméltem, rájöttem, hogy 20 perc múlva indul a buszom. Magamra kapkodtam a ruháimat majd lerohantam a konyhába ahol anya reggelivel várt amiből nem igazán volt időm enni. Gyorsan elvettem tőle a kajászacskòmat, majd egy puszit nyomtam arcára és kirohantam a buszhoz. A buszmegálló két sarokra volt a házunktól. Teljes sebeséggel futottam. Épp elértem a buszt. Felrohantam rá majd hely után vadásztam. A busz eléggé zsúfolt volt. Egy lány melletti helyet néztem ki magamnak. Zenét hallgatott és az ablakon bámult ki bambán.
- Szia. Bocsi leülhetek. - kérdeztem, mire ő levette a csomagját az ülésről és az ölébe vette.
- Persze űllj csak le. - mondta.
Megerkeztünk. Rengeteg ember állt kint az épület előtt. Mire átverekedtem magam becsengettek. A lépcső felé vettem az irányt mivel arra volt a termünk. Épp hogy beléptem a terembe egy magas szőke lány rántotta ki a kezemből az ajtót. Majd kimerült és leült a középső oszlopba  és eleővett egy könyvet és átadta magát a könyvnek. Mindenki felém nézett majd leküzdve a gombócot a torkomban elindultam egy pad felé. Leülltem majd egy fiú jelent meg mellettem.
- Szia. Thomas vagyok, de szólíts csak Tomnak. - mondta miközben kezét nyújtott.
- Szia. Jessica vagyok, de szólíts csak Jessnek. - megrázta a kezem.
Leült mögém. Megjelent az első tanár akit ebben az iskolában láttam.
- Jó reggelt. Stephen Morgen vagyok az osztályfőnökötök. - mondta ezt egy nyakigláb mégis jól öltözött, barna hajú férfi.
A nap többi része unalmas volt. Elsőnap alig voltunk az  osztályban. Fele osztály hiányzott, mivel sokan nyaralni voltak még , vagy akik kitüntek valamiben extra képességükkel a tömegből nekik plusz egy nap szünetük volt.
Haza felé menet beugrottam az étterembe ahol Ben éppen kiszolgált egy vendéget míg Monica a rendeléseket vette fel.
- Sziasztok.  -  köszöntem,  majd a pulthoz mentem.
-Szia Jess. -  köszönt Ben aki nálam vagy 5 évvel idősebb volt. Mindig olyan volt mintha a bátyám lett volna.
- Apád ma nincs bennt elkelett mennie elintézni a beszállítókat.
- Nem tudod mikor jön meg?
- Nem ,nem mondott semmit. Ne aggódj kislány hamar hazáér.
- Remélem is.  -  fogtam a táskám és kiviharzottam az étteremből.
Pont ma nincs bent mikor szükségem lenne rá. Haza felé elővettem a fülesem majd a fülembe dugva haza indultam. Keresztül kellett mennem a parkon ahol egy fekete kapucnis férfi futtott el előttem. Nem törődve vele indultam tovább. Ahogy  elhagytam a parkot hátranéztem és megláttam, hogy valaki követ. Minden erőm összeszedve rohanni kezdtem. Ő is utánam. Rettegtem, hogy mi lesz ha utolér. Egy kisutcába kanyarodtam be majd hirtelen felbuktam a padkában és elestem. Mikor felpillantottam a kapucnis üldözőm magasodott felém. Kétségbeesetten kérdeztem.
- Mit akarsz? Hagyj békén! Segítség! - orditottam, ő meg csak állt ott.
- Ne ordits senki sem hallja! Nem akarlak bántani! - mondta és felhúzott a földről. Elakartam szaladni, de megragadta a csuklómat és visszahúzott.
- Hova mész?
- Engedj el! Mit akarsz tőlem?
- Csak szerettem volna megkérdezni a neved!
- Jessi a nevem. Mostmár elmehetek? - kérdeztem kissé ingerülten.
- Az enyém Harry. - mondta miközben levette a kapucniját.
Csak néztem zöld szemeit ahogy az utcai lámpa megvilágítja arcát, ahogy kirajzolódnak a vonásai. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat és elindultam. Kihúztam a kezem az övéből.
- Örvendtem. - mondtam majd megfordultam és elindultam haza. Egész úton éreztem, hogy követ valaki. Igyekeztem nem hátranézni. Amint hazáértem felrohantam a szobámba és kinéztem az ablakon és megláttam amint kint áll majd integetett és tovább futott. Ijedten szaladtam az ágyamhoz és nyakig betakarózva egész éjjel azon gondolkodtam vajon mi történt velem? Egyszer csak elaludtam...