1.rész part1

Ma nem aludtam el. Bár nem az ébresztőórámon múlt. Megint. Telefonom tettre készen 7:15 és igen sikerült elkészülnöm húsz perc alatt. Ma is rekordot futottam. Ahhoz képest. hogy milyen messze van a buszmegálló büszke vagyok magamra, öt perc alatt kiértem. Na jó lehet egy kicsit túlzás volt , hogy micsoda táv ,de na kell az egészséges önbizalom. Néha nagy szükségét érzem annak, hogy kitörjön belőlem. Miután lazán elértem a buszt, ismételten az a köpcös buszsofőr volt a vezető mint a múltkor. Valószínűnek tartottam, hogy maradni fog még egy darabig, mármint a korát megítélve nem lehet több negyvennél. Lassan ,de biztosan felszálltam majd elindultam helyet keresni magamnak. Amint haladtam hátra egy ismerős fejet pillantottam meg a buszon. A tegnapi rémisztő, mégis ismerős srácot pillantottam meg a busz hátuljában. Amikor megpillantott lekapta a táskáját maga mellől én pedig kérdezés nélkül leültem. Egész úton engem bámult én pedig próbáltam úgy tenni mint aki észre sem veszi. Amint megérkeztünk azonnal felpattantam majd lerohantam a buszról. Legnagyobb meglepetésemre a legjobb barátnőm állt a buszmegállóban. Azonnal a "karjaiba vetettem" magam.
-Katy te mégis mi a francot keresel itt? - kérdeztem és összekócoltam egyenes barna,vasalt haját.
-Jess van egy hírem. Visszajöttem. Apámat visszahelyezték így eljöttem Oxfordból. Újra boldogítom a hülye fejedet. - mondta.
- Te...tee..én komolyan? - a nyakába ugrottam és öleltem ahogy tudtam.
- Teljesen komolyan mondtam. - mosolygott.
- Azt hittem örökre egyedül maradok itt. Mindent el kell mesélned nekem. - karoltuk át egymást , majd az iskola felé vettük az irányt.
- Neked is mesélned kell. Mindent tudni akarok. Az osztályról, rólad! Á megöl a kíváncsiság! Pasi láthatáron?
- Mindent elmesélek. A pasi témát pedig ne boncolgassuk. - mondtam miközben mintha kis gombóc képződött volna a gyomromban amikor megláttam Harryt. Ott állt az ajtóban. A folyosó ajtajában. Reménykedtem ,hogy valaki másra vár. Vagy nem is tudom mit gondoltam, de bárminek örültem volna ami nem velem kapcsolatos.
- Szia Jess. - köszönt mosolyogva.
- Ööö Szia. - mosolyodtam el kényszert érezve rá. Tudtam , hogy Katy merően néz rám, amiért nem érti a helyzetet, de nem mondtam neki semmit csak haladtam tovább a folyosón érezve Harry tekintetét a hátamon.

Első napom!

7:40! Azthiszem cserben hagyott az òrám. Ezt az is bizonyítja, hogy anya eszeveszettül rohant fel a lépcsön majd feltépte a szobám ajtaját és berohant.
-Azonnal kelljfel, elkésel az első napodon! - rikácsolta majd vissza szaladt a konyhába.
Mire feleszméltem, rájöttem, hogy 20 perc múlva indul a buszom. Magamra kapkodtam a ruháimat majd lerohantam a konyhába ahol anya reggelivel várt amiből nem igazán volt időm enni. Gyorsan elvettem tőle a kajászacskòmat, majd egy puszit nyomtam arcára és kirohantam a buszhoz. A buszmegálló két sarokra volt a házunktól. Teljes sebeséggel futottam. Épp elértem a buszt. Felrohantam rá majd hely után vadásztam. A busz eléggé zsúfolt volt. Egy lány melletti helyet néztem ki magamnak. Zenét hallgatott és az ablakon bámult ki bambán.
- Szia. Bocsi leülhetek. - kérdeztem, mire ő levette a csomagját az ülésről és az ölébe vette.
- Persze űllj csak le. - mondta.
Megerkeztünk. Rengeteg ember állt kint az épület előtt. Mire átverekedtem magam becsengettek. A lépcső felé vettem az irányt mivel arra volt a termünk. Épp hogy beléptem a terembe egy magas szőke lány rántotta ki a kezemből az ajtót. Majd kimerült és leült a középső oszlopba  és eleővett egy könyvet és átadta magát a könyvnek. Mindenki felém nézett majd leküzdve a gombócot a torkomban elindultam egy pad felé. Leülltem majd egy fiú jelent meg mellettem.
- Szia. Thomas vagyok, de szólíts csak Tomnak. - mondta miközben kezét nyújtott.
- Szia. Jessica vagyok, de szólíts csak Jessnek. - megrázta a kezem.
Leült mögém. Megjelent az első tanár akit ebben az iskolában láttam.
- Jó reggelt. Stephen Morgen vagyok az osztályfőnökötök. - mondta ezt egy nyakigláb mégis jól öltözött, barna hajú férfi.
A nap többi része unalmas volt. Elsőnap alig voltunk az  osztályban. Fele osztály hiányzott, mivel sokan nyaralni voltak még , vagy akik kitüntek valamiben extra képességükkel a tömegből nekik plusz egy nap szünetük volt.
Haza felé menet beugrottam az étterembe ahol Ben éppen kiszolgált egy vendéget míg Monica a rendeléseket vette fel.
- Sziasztok.  -  köszöntem,  majd a pulthoz mentem.
-Szia Jess. -  köszönt Ben aki nálam vagy 5 évvel idősebb volt. Mindig olyan volt mintha a bátyám lett volna.
- Apád ma nincs bennt elkelett mennie elintézni a beszállítókat.
- Nem tudod mikor jön meg?
- Nem ,nem mondott semmit. Ne aggódj kislány hamar hazáér.
- Remélem is.  -  fogtam a táskám és kiviharzottam az étteremből.
Pont ma nincs bent mikor szükségem lenne rá. Haza felé elővettem a fülesem majd a fülembe dugva haza indultam. Keresztül kellett mennem a parkon ahol egy fekete kapucnis férfi futtott el előttem. Nem törődve vele indultam tovább. Ahogy  elhagytam a parkot hátranéztem és megláttam, hogy valaki követ. Minden erőm összeszedve rohanni kezdtem. Ő is utánam. Rettegtem, hogy mi lesz ha utolér. Egy kisutcába kanyarodtam be majd hirtelen felbuktam a padkában és elestem. Mikor felpillantottam a kapucnis üldözőm magasodott felém. Kétségbeesetten kérdeztem.
- Mit akarsz? Hagyj békén! Segítség! - orditottam, ő meg csak állt ott.
- Ne ordits senki sem hallja! Nem akarlak bántani! - mondta és felhúzott a földről. Elakartam szaladni, de megragadta a csuklómat és visszahúzott.
- Hova mész?
- Engedj el! Mit akarsz tőlem?
- Csak szerettem volna megkérdezni a neved!
- Jessi a nevem. Mostmár elmehetek? - kérdeztem kissé ingerülten.
- Az enyém Harry. - mondta miközben levette a kapucniját.
Csak néztem zöld szemeit ahogy az utcai lámpa megvilágítja arcát, ahogy kirajzolódnak a vonásai. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat és elindultam. Kihúztam a kezem az övéből.
- Örvendtem. - mondtam majd megfordultam és elindultam haza. Egész úton éreztem, hogy követ valaki. Igyekeztem nem hátranézni. Amint hazáértem felrohantam a szobámba és kinéztem az ablakon és megláttam amint kint áll majd integetett és tovább futott. Ijedten szaladtam az ágyamhoz és nyakig betakarózva egész éjjel azon gondolkodtam vajon mi történt velem? Egyszer csak elaludtam...

Kezdetek!

Igen mint mindenki más én is ősztől a gimiben kezdek. Ebben semmi meglepő sincs... egyeseknek..! Nekem viszont az! Bár anyám folyamatosan gimibe akart küldeni , hogy mégiscsak továbbtanuljak mert lenne hozzá eszem , de apám szinte hajthatatlanul azt hajtogatta hogy segítenem kell vezetni az éttermet. Igen, saját éttermünk van, amit a szüleim vezetnek. Egész nyáron megállás nélkül ott robotolok..ez még semmi nincs szabadidőm suliidőben sem.. vagyis csak alig. Apám majd rámakarja hagyni az üzletet. Ezért ez a sok munka és egyéb "jó szórakozás". Mindezt félretéve már vártam a sulit új barátok, új élmények. Kensington High School. Ez lesz a következő 4 évem meghatározó központi mozgató eleme. Igen nagyoon váárom..elsemtudoom mondani mennyire.. kis félelemmel társül örömöm , mivel senkit sem ismerek, mindenki akivel egy osztályba jártam máshova ment.. csak én és egy törpe kinézetű fiú maradt , de ő is a másik osztályba menekült. Még egy nap és minden kiderül.